Lehet, hogy te is érzelmi evő vagy?
Ha igen, tudd meg, hogyan léphetsz ki az ördögi körből! Sokan tapasztaljuk, hogy nem csak akkor eszünk, amikor a gyomrunk korog, egyszer csak azt vesszük észre: elfogyott a chips, a csoki, az ebéd maradék, pedig nem is voltunk igazán éhesek Az érzelmi evés gyakran nem a test, hanem a lélek válasza egy nehéz helyzetre. Láthatatlanul történik: észre sem vesszük, hogy nem a testünk, hanem a lelkünk éhes. De vajon mi áll mögötte?
Legjellemzőbb kiváltó okok:
Stressz: A kortizolszint emelkedésével együtt járhat az édesség utáni vágy. A mindennapi feszültség hatására a szervezetben megemelkedik a kortizolszint, amely nemcsak az éberséget és a feszültséget fokozza, hanem megnöveli az édesség és a szénhidrátok iránti vágyat is. Ez evolúciós örökség: a gyorsan felszívódó szénhidrátok gyors energiát adnak, amit a test veszélyhelyzetben hasznosnak tart. A probléma az, hogy a mai világban a legtöbb stressz nem valódi menekülést vagy extra energiát igénylő helyzetekből fakad, hanem munkahelyi, családi vagy más lelki terhekből.
Unalom: Az evés ilyenkor egyfajta pótcselekvés, ami kitölti az üres időt. Amikor nincs mit csinálni, sokan ösztönösen a hűtő vagy a nassolnivaló felé fordulnak. Ilyenkor az evés egyfajta pótcselekvés, amely átmenetileg kitölti a belső ürességet. Az agy dopamint szabadít fel evés közben, így rövid ideig „izgalmat” és élvezetet nyújt – mintha értékesen töltenénk az időt. A gond az, hogy a test valójában nem igényli ezt a táplálékot, így a fölös kalóriák gyorsan raktározódnak, és közben kialakulhat a berögződés: ha unatkozom, eszem.
Magány, szomorúság: A komfortételek ideiglenes megnyugvást adhatnak. Az étel érzelmi kapaszkodóként is működhet. Sokan a „komfortételekhez” nyúlnak – például édességhez, tésztákhoz, zsíros vagy sós falatokhoz –, mert ezek ideiglenesen megnyugtatják az idegrendszert, és – tudat alatt – felidézhetik a gyermekként átélt gondoskodás érzését. Egy tábla csoki vagy egy adag meleg étel valóban csökkentheti a szomorúság érzetét, de csak rövid távon. A magány és a lelki üresség mélyebb okait azonban nem oldja meg, így újra és újra visszatérhet a vágy az evésen keresztül „pótolni” a belső érzelmi hiányt.
Önjutalmazás: „Megérdemlem, mert nehéz napom volt” – hangzik el gyakran. „Megérdemlem, mert nehéz napom volt” – ez az egyik leggyakoribb mondat, amely az érzelmi evést igazolja. Az evés ilyenkor a jutalmazás és megnyugvás eszköze, amellyel az ember enyhíti a napi feszültséget, vagy épp valamilyen teljesítmény után ad magának „ajándékot”. Rövid időre valóban jó érzést kelt, hiszen a szervezetben dopamin szabadul fel. Ugyanakkor hosszú távon egy ördögi kör alakulhat ki: a jutalom mindig ételhez kapcsolódik, és egyre nehezebb lesz másképp kielégíteni ezt az igényt (például pihenéssel, minőségi idővel, mozgással, vagy bármilyen önkényeztetéssel).
Mindezen kívül a berögzült szokások, minták, sőt a másokhoz való kapcsolódás iránti vágy is szerepet játszik az érzelmi evésben. Erről tudj meg többet itt: Szokások és örökölt minták az érzelmi evésben
Hogyan léphetsz ki az érzelmi evés ördögi köréből?
Figyeld meg önmagad!Az önmegfigyelés segít abban, hogy tudatosabbá válj, és ráláss arra, mi történik benned az evés vágya előtt és közben. Nincs más dolgod az elején, mint az, hogy kívülről ránézel önmagadra- mintha megfigyelő lennél a saját gondolataidban, érzéseidben és szokásaidban. Nem ítélkezel, nem hibáztatod magad, csak figyelsz. Lépésről-lépésre megtanulod különválasztani a valós testi éhséget az érzelmi éhségtől.