Ismerd fel a motivációd, hogy legyőzhesd tudatalatti késztetéseidet!
A túlevést általában akaraterő gyengeségnek könyveljük el. Pedig a háttér sokkal összetettebb: gyakran mélyen beépült gyermekkori és akár generációkról-generációkra átörökített minták formálják az étkezéshez való viszonyunkat. Ha megértjük, honnan jönnek ezek a beidegződések, könnyebb elengedni a bűntudatot, és tudatosan választani egy új utat.
1. Mit hozunk a gyerekkorból, ami akár túlevéshez vezethet?
„Mindent meg kell enni a tányérról”
Az egyik legjellemzőbb szülői elvárás sokunk életében az volt, hogy nem illik az ételt otthagyni. Bár egy pici gyerek pontosan érzi, hogy mennyire lenne szüksége, vagy hogy egyáltalán éhes-e, a szülők részben aggodalmuk, részben szintén tanult mintáik alapján kényszerítettek bennünket, hogy mindent megegyünk. Ez pedig azt eredményezte, hogy szép lassan megszoktuk, hogy a jóllakottság jelzései helyett egyre inkább a külső szabályokhoz alkalmazkodjunk.
Étel mint jutalom vagy vigasz
Ha gyerekként csoki járt a jó jegyért, vagy süti a sírás csillapítására, akkor az agy megtanulta: az étel érzelmeket szabályoz. Ez a minta felnőttkorban is működhet – stressz, szomorúság vagy feszültség esetén automatikusan az evéshez nyúlunk.
Szeretet = étel
Sok családban az étel volt az elsődleges szeretetnyelv. Felnőttként így könnyebben előfordul, hogy az érzelmi biztonságot a hűtőben, vagy az édességes szekrényben keressük.
2. Generációs hatások
A generációkon átívelő tapasztalatok, emlékek, szokások úgy működtethetnek bennünket, hogy egyáltalán nem vesszük észre, nem vagyunk tudatában annak, mi késztet arra, hogy ételhez nyúljunk akkor is, ha nem vagyunk éhesek.
A szűkösség emléke
A háborút, éhezést, hiányt megélt felmenőink meggyőződése – „az ételt nem szabad kidobni”, „mindig legyen tartalék” – generációkon át öröklődhet. A bőségben élő utódoknál ez gyakran túlzott evésben vagy készletezésben jelenik meg.
Szégyen és bűntudat
Ha valakit gyerekként megszégyenítettek, mert „válogatós” volt, vagy „túl sokat evett”, az mély nyomot hagyhat. A felnőttkorban megjelenő titkos evés vagy az étellel kapcsolatos szégyen sokszor innen ered.
Érzelmek helyett evés
Ha a családban nem volt szokás nyíltan beszélni érzésekről, az evés maradt az egyik „engedélyezett” feszültséglevezető. Ez a rejtett mintázat is könnyen öröklődhet tudat alatt.
Mit okoznak ezek a minták?
Amikor már nem az éhség irányít, már nem a belső éhség-jóllakottság jelzések számítanak megszakad a kapcsolatod a testeddel, az étel érzelemszabályozóvá válik, és nehezebbé válik nemet mondani. Mindemellett elindul az a fajta étkezési körforgás, amelyben a túlevés miatti bűntudat és szégyen újabb evésre késztet.
A túlevés tehát gyakran nem az akaraterőről szól, hanem arról, hogy milyen történeteket hordozunk magunkban gyerekkorunkból és családunk múltjából. Ha felismered ezeket a mintákat, már félig megtetted az utat: tudatos döntésekkel, új szokásokkal és önszeretettel fokozatosan elengedheted a régi örökséget.